„Summáját írom D…tapolcsánynak”

Mivel is kezdhetném a beszámolót, mint az elkavarással. :) A manuál GPS mindig bele tud köpni a levesbe. Ezúttal Vivim személyében, aki az M3-on 90 km-nél egyszer csak bemondta, hogy itt kell az útvonaltervező szerint lehajtani, mert erre a legközelebb. Nekem ugyan gyanús volt, hogy nem láttam a „következő főútvonalat” jelző táblát, amit memorizáltam, de azért hallgattam rá, akár csak tavaly Őlmire. Gyanús volt, de a következő faluban döntöttem csak úgy, hogy „na, ide a térképet”, majd 3 mp múlva hajítottam el, hogy az nem kell nekem, mivel nem tetszik, hogy a panoráma elöl messze a Mátrai-erőmű, úgyhogy uccu neki vissza a pályára, nem csalingázok ismeretlen területen. Füzesabonynál megnyugodtam, onnan már betöltődött a bio-EPROM-ból az itiner. Egerben megálltunk vásárolni a Tuskóban, mivel a Zászlós úréknak kellett venni még ezt-azt, meg magunknak is, főleg a kis lízingelt „árunknak”, Vitya személyében (keresztgyerekünk), eleve elég későn indultunk, mert melóból értem haza, és ott még messze nem volt indulásra készen a kompánia, ami a pakolást illeti.

Nos, 8-f9 között értünk le – az ucsó pár km-en be is aludt H. Viktor – így ő maradt egy ideig az autóban, amíg mi el kezdtük az akklimatizálódást. Persze az élménytáborba bevezetőnél megállva, fürkészve mi van kiírva, Vivi benyögte, hogy „szerintem nem ez az”, mire megláttuk a Boróka-tábor feliratot…szóval hallgassatok mindig a belső hangra! ;-).  Robi azt írta, hogy „egészen be kell menni az úton”, így aztán úgy vettem nem a főútról 100m-re lévő első tábor lesz a nyertes, de a másodiknál már erősen gyanakodtunk, ahol oldalbordám megkért az Y-megfordulás prezentálására, a szűk hely miatt W lett belőle. :P

Aztán persze telefon, Robi, első tábor, naná, jövünk már…

Mint említettem a kis csurmó durmolt, így hagytuk a kocsiban, Bilux család kvázi-fogadóbizottságként elöl, nem sokára Jena is beért a fél-off Pug 406 kombival. Persze terefere azon nyomban beindult, miközben Viv már a kiszemelt hálóhelyiségbe kezdte el „teleportálni” a cuccok egy részét, melyben Jena is segített – nem volt könnyű dolga, mivel a gyerkőc megébredt, és Ismerős Arcra volt szüksége, nekem jutott a könnyebb feladat. ;-)

Persze a legfontosabb kérdést megtárgyaltuk ketten, mikor jön le Sys, és vajon a forrónaciban jön-e?:D:D:D Kicsi odds-szal adták, na.

Esti duma-partyn konstatáltam, hogy számomra új családból rögtön kettő is van, Martinkáék és Tewéék személyében, illetve azt, hogy Zsolesz ezúttal egyedül érkezett. Martinkával kb. párszor váltottam emailt még a DRL témában jó régen, Tewéék teljesen új ismeretség voltak minden téren /akiknek innét szeretnék gratulálni a kisgyerkőc névválasztásához: Lél – 10 pontos/ Mi végül a babaőrrel együtt nyugovóra tértünk a kölcsön-csemete mellé 11 óra környékén talán.

2. nap volt az állomány bővítése, szép lassan el kezdett szállingózni a többi cica-tulaj is, Ádi, később Zolysys és Ildikó, Botiék, … miközben Gombfociék már nekiálltak a főzésnek, akik tökéletes pince-pörköltet rittyentettek, Őrmi pedig addig még palacsintát is gyártott. Délelőtt mi addig Őlminével lenyomtunk egy igazán remek tollas-labda „meccset”. Aztán ugyanígy tett Ádi és Vivim. Náluk nem tudom mi lett a vége a játéknak, mert Ádi azt mondta „tönkre verem a csajt”, Vivi meg azt, hogy vezet 30-1-re.  (Tanúk jelentkezését várjuk a balazs.robert frímél email címre kideríteni az eredményt.) Zsoleszékel még remek röpizés volt, bár én abból kihátráltam fóbia miatt. :) Nap közben Jena verdáját mustrálgattuk többen, miben hasonlít a 307-hez, miben nem, mennyire hosszú, tengelytávja… Apropó tengelytáv, Ádi Vivinek megmutatta, hogy mit jelent a tengelytáv, igazából leírni nem tudom a dolgot, csak arra emlékszem, hogy eléggé hahotáztunk.:) Közben Boti nyomásmérővel megállapította, hogy a 406-os keréknyomásai elég hitványul állnak, volt ahol 1,5bar alatti nyomást mért. Közben azért a HíDi mester már nagyban reszelte a laptopon a PUG-okosító szoftvereket, amiből én is profitáltam, ezer hála és köszönet az új programért, öbb erő, jóval kevesebb füst. L’oreál. Mert megérdemlem. :) Cserébe „rálőcsöltem” egy általa 150-esnek titulált satut, én csak annyit értek, hogy nagyon nehéz volt. Meg is kaptam, hogy „mi van, nálatok kilóra mérik a satukat?”. Nem tudta elrontani akkor sem a kedvem. ;-).

Nagy fegyvertény, hogy Zoly lecsábította párját, ennek örültünk, Jena meg különösen, mert eddig Ildikó volt számára Columbo felügyelő felesége: „mindig emlegetik, mindig szó van róla, de még senki sem látta”, legalábbis Jena nem. :) Este sok palacsinta, nap közben Jena gőzerővel alkotott, gyerekzsivaly nagy adagokban, Ádi volt a fő pesztonka, aki, mint említettem a tollasozás és röpizés aktív résztvevője. Persze előkerült némi szamócás szilvórium is Botinak köszönhetően, Zsolesz jóvoltából erdélyi pálesz is, így azok is juthattak némi nedűhöz, akiknek már vízköves volt esetleg a garatjuk. 

A nap, este fénypontja természetesen Jena ajándékának átadása volt. Őrminek jár a pacsi, JENÁNAK meg a ... minden. Mindenki tudja miről van szó, amit Jena képvisel szaktudásban, segítőkészségben, az manapság nagyon ritka, értékes. Ez a kis „ajándék” jelképes, akinek volt már vele dolga, az viszont tudja, érti, mit szimbolizál, mit jelent Nekünk, Peugeot 307 tulajdonosoknak!

A kemény-mag tovább maradt még tüzezni, dumálgatni, de mi elvonultunk, lévén éppen nem csak magunkért voltunk ezúttal felelősek. :)

Vasárnapra én „rendeltem” Őrmitől palacsintákat, így abban biztos voltam, hogy jó reggelem lesz. :) Zolyval nagy egyetértésben voltunk, hogy Robi egészen belejött ebbe a palacsintás dologba, jól keveri a cuccot, megtartjuk! Az autók közös fotózása tervbe volt véve, de ez több okból nem jött össze idén sajnos. Egyrészt Gombfociék, Martinkák és Zsolesz korán elindultak haza, ráadásul Ambree sajnos lemondta betegség miatt a talit, amit nagyon sajnálunk, és innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki! Be well, hOmbre! (Így a fórum-totó is elmaradt.) szerk.: úgy tudom, hogy javulgat azóta, napokon belül hazamehet és jövőre mindenképp megpróbál a talin ott lenni, ha Magyarországon tartózkodik!  Délutáni programnak megegyeztünk, hogy a szilvásváradi kisvasúttal megyünk egy kört, így aztán a banda maradéka ott verődött össze újra. Az már teljesen fakultatív volt, hogy ki megy fel a barlangig, ki marad lent a tónál, majd az idő kezdte kicsit ráncolni a homlokát, és ekkor Botiék elköszöntek, előtte pedig Lélre való tekintettel Tewéék vettek hátraarcot. Mi még beültünk végül a Fenyő étterembe, mielőtt asztalt bontottunk volna, na persze nem az étteremben. :) Móka, s kacagás ezúttal sem maradt el az étlapról, részünkről tartalmas és élményben gazdag időt töltöttünk Veletek megint. Köszönjük a szervezést és az élményeket mindenkinek!

Vityának is jutott a végére nem akármi, Bilux kislánya 2 puszit is nyomott az orcájára! Méltó befejezése volt a hétvégének! :-)))

Hazaútról annyit, hogy Ádi úgy előzött minket valahol Bélapátfalva után, hogy észre sem vette :P,  - gyenge konstrukció esetén már véres lenne a torka a verdájának szerintem :) - persze Egerben azért mellémentünk csápolni, majd Jena is befutott, és akár konvojozhattunk is volna… Még Kerecsendnél odaszóltunk neki a lámpánál, mire a zöld jelzésre való elindulás után megállt reagálni, egy opeles meg majdnem bele is ment így. :P Jó, hogy nem lett baj…

Haszi

Egy újonc szemszögéből...Tewe

Boti-ék szemszögéből verses formában