Amikor 307-est látok, mindig beugrik, hogy ez az év autója. A többszöri személyes tapasztalatom alkalmával meg is győződhettem róla, hogy ez egy megfelelő minőségü, jól felszerelt, kényelmes utazóautó, amely megéri a pénzét. Az SW azonban még ennél is jobb, mivel olyan dolgokkal áll elő, amelyre csak az egyterüek képesek, vagy még azok sem. Ilyen például az 5,34 négyzetméteres üvegtető, amely olyan hangulatot ad az utastérnek, hogy egyszeriben elszállt minden gondom, és csak siklani akartam. A kocsi ugyanis elsősorban erre való, de még mielőtt nagyobb ezt elkezdeném részletezni, nézzük miért is egyik nagybecsü kollégám szíve csücske ez az autó.

Lendületes, letisztult, és stílusos: 10 pont?

A kocsi külsejére annyi mindent hallottam már, hogy abból könyvet lehetne írni, de az áradozók nagy része eleve Peugeot mániákus. Ennek a márkának ugyanis van formai irányvonala, ezeket az autókat biztosan fel lehet ismerni. Ehhez társul még, hogy igen tetszetős oroszlánok jönnek ki manapság a gyárból, így azt hiszem jelenleg a nők nagy részének tetszik valamelyik Peugeot típus, vagy a 206-os, vagy a 307-es. A 406 Coupé már inkább a férfiak körében népszerü, de mostmár tudom, hogy ide kell sorolni a 307 SW-t is. Az autót látva ugyanis rengeteg férfi társam érezte azt a késztetést, hogy nyugalmamat megzavarva bárminemü információt csaljon ki belőlem az SW tudásáról, és a tapasztalataimról.

Az autó formája ugyanis ezek szerint annyi hívet szerzett a márkának, amellyel már Dunát lehetne rekeszteni, igaz, legtöbben csak az üvegtetőre kíváncsiak. Az autó formája azonban mégse ettől szép, hanem a szépen elnyújtott tetővonaltól, amely már stílusossá teszi az autót. Mondjuk a sima 307-sre sem lehet azt mondani, hogy csúnya, de valahogy annak a töltött galamb kinézetén itt tudtak finomítani. Az SW egyszerre elegáns és sportos, sőt egyszerre minden. Igazából nem szeretnék belemenni, hogy milyen lámpák és formák alkotják a karosszériát, inkább csak maradjunk annyiban, hogy ritka jól eltalált egy darab. Ebben az is szerepet játszik, hogy a 16 collos könnyüfémfelni nagyon illik hozzá, a zöld fényezés sem volt rossz, és a hátsó sötétített ablakok, valamint a színre fényezett tükrök is javítottak a helyzeten. Igazából azonban feketében, és kékben brutális a fémszínü csíkok miatt.

Talán ezért nem

Az összképen számomra csak egy valami rontott jelentősen, ez pedig a kissé jellegtelen hátulsó fertály. Amilyen stílusos elölről és oldalról, annyira unalmas hátulról, valami dizájnt itt is belevihettek volna. Valahogy az egész csomagtérajtó olyan semmilyen, és a lámpáktól is többet vártam, de én talán telhetetlen vagyok. Ezért nem is szidom tovább ezt a talán legszebb kombit, amely igazából nem is tudom, hogy micsoda. Az SW a Station Wagonra, vagy a Sport Wagonra is stimmel, és valóban a sport kombi jelzőt is rá lehet fogni a kinézete alapján. Az utastérbe betérve azonban már valami kompakt egyterü érzés is bekerült a képbe, főleg a csomagtartóban elhelyezett plusz két ülés miatt, amivel már egyszerre hétszemélyes az SW. Persze szeretteinket ne feltétlenül ide ültessük.

Így, még mielőtt valaki lélekszakadva el kezdene rohanni a kereskedőhöz, hogy megtalálta az igazit, elmondom, hogy ez az egyébként 150 ezer forint felárért kapható két ülőalkalmatosság nem ér semmit. A használata ugyanis 3-tól hat évig javasolt, akkor még talán elfér benne valaki. Nem is a szökős fejtér, vagy a szinte a fenekünkkel egy szintben lévő padló miatt, hanem azért, mert akinek a lába befér a középső üléssor mögé, az csak egy kisgyerek lehet. Én mindenestre hiába akartam emberbaráti szeretetből az összes rossz ismerősömet bepréselni oda, a kiszemeltek nem vállalkoztak rá, mert már ránézésre is ijesztő a hely. Pedig elvileg nagy ötlet lenne ez az üléssor, de semmi értelme, mert ilyenkor számításba vehető csomagtér sem marad.

Egyterü vagy kombi

Az SW tehát inkább egy nagyon kényelmes és tágas ötszemélyes kombi, amiben szükség esetén (nameg ha megvesszük a plusz két ülést) szállítható plusz két gyerek. Kirándulásokra azonban csak öt utassal szabad nekivágni, mert ilyenkor marad valamennyi az igényesen kárpitozott csomagtérből. Ezesetben egy kis rolóval lehet letakarni a csomagokat, amiknek elhelyezésével az utastérben sem lehet gond. Az SW ugyanis egyterüsen ötletes belsőt kapott, rengeteg zsebbel, tárolórekesszel, pohártartóval, fiókkal. Van itt a légkondi által hütött kesztyütartó, vagy az ülés alól kihúzható fiók. Az oldalajtókban egyszerre több zseb van, amelyek közül egyik elég nagy. A müszerfalon a hifi alatt is van egy gumis rekesz, de a pohártartókat is könnyü megtalálni a két ülés között, valamint az ülések hátoldalán. Az első ülésekről ráadásul egész kis asztalka hajtható le, és ehhez jön még, hogy bármelyik hátsó ülés háttámláját is le lehet hajtani, és ilyenkor asztalként az is jól funkcionál, sőt a padlóban is van tárolórekesz. A csomagtérbe a franciák hálót is adnak, amivel a kisebb csomagok leszoríthatók, vagy az utasteret lehet elválasztani a csomagoktól.

Csak hátra ne kelljen

Ennyi ötlet között azonban a kényelemről sem feledkeztek el, ugyanis az SW üléseire jobban illik a fotel elnevezés, főleg az elsők nagyon szuperek. Igazából a franciáktól megszokott kényelmet nyújtja, bő térkínálattal, bár láttam már ennél nagyobb helyet is. Ez azonban elég, hogy a 180-as magaságommal elől-hátul elférjek, lazán lehet utazni, kivétel ez alól a hátsó üléssor. Ott ugyanis előbb be kellett préselni magam, majd a térdemet a nyakamba véve, és közben mindkét bokámat kifordítva kellett volna valami pozitív jelzőt találnom. Hát nem sikerült, de sebaj minden más tökéletes. Az eredeti 307-es magasított teteje miatt itt sincs helyszüke a fejek számára, igazából csak a középső ülés kicsit keskenyebb szabású az optimálisnál. Az utastér azonban nem csak a tágassága miatt fogja meg a szívet, hanem a stílusossága miatt is.

Összhangban a fénnyel

Bár nem mindenhol a legigényesebb anyagok felhasználásával készült az SW, de azért optikailag jól néz ki, főleg a müszerfalon, és a középkonzolon lévő ezüst betétek dobják fel igazán. Ez utóbbi szerintem nagyon eltalált, csakhát a gagyi kinézetü CD-s rádió, valamint a sok Peugeot-ból és Citroenből ismert légkondi vezérlőpanelje sokat ront a képen. No, azért így sem rossz, ami elsősorban a szép müszereknek köszönhető, valamint annak, hogy az egész belső összhangban van. Ennyi dicséret után azonban még jön a szükséges plusz, ez pedig a tető, amely annyi fénnyel látja el az utasteret, amennyi már épp elég ahhoz, hogy másképp lássam a világot. A világosság miatt teljesen más a kék ég alatt autózni. Nagy ötlet ez a franciáktól, és így, hogy egy rolóval bármikor el lehet rejteni, sosem zavaró.

Kezelhető, de váltó nem az igazi

Amúgy az autó különböző gombjainak a kezelése nem jelenthet gondot, minden megy magától a megszokott módon. Sajnos a hifi kezelése a csekély dizájn miatt elég visszatetsző, még a központi kijelzője is elég siralmas. Ha ezektől elvonatkoztatók, akkor viszont egy nagyon jó utazóautó az SW, amiben tökéletesen be lehet lőni a vezetési pozíciót, és minden esetben kényelmesen telik az utazás. Egyedül az zavart, hogy a váltókar elég hosszú úton jár, így elég megmozgatja sofőrt, ha városban végigpakoljuk a fokozatokat. Márpedig a lendületes autózáshoz erre szükség van, ugyanis a 110 lovas 1.6-os erőforrás a vérszegény fajtájúból való. Inkább azonban úgy kéne írnom, hogy nem tud megszabadulni a rá terhelt 1360 kg-os tömegtől, amely eléggé megizzasztja az egyébként eléggé új Peugeot erőforrást.

A mindennapi normál használathoz azonban ez is elég, már ha valaki nem akar örült módjára sietni a kocsival, ami egyébként nagyon nem is illik az SW egyéniségéhez. A fogyasztás miatt sem érdemes erőltetni a gyorsulásokat, ugyanis az átlagosnál dinamikusabb stílusommal, de abszolút nem széthajtva a kocsit is sikerült egy 10,6-os átlagot kihoznom a Peugeot-ból, ami elég rossz eredmény. Valószínüleg itt is az játszik be, hogy ekkora tömeggel nehezen bánik el a motor, főleg ha sportosan akarja valaki használni. Öregurasan már tíz alá is le lehet menni, de a hőn áhított 8 literes fogyasztáshoz már autópályán kell cammogni. Ez pedig nehéz feladat, mert az ember csak menne, amennyivel lehet, a futómü ráadásul olyan tökéletesen csillapítja a rezgéseket, hogy észre sem veszi az ember a sebességet.

Nem versenyautó, inkább hajó

Ilyenkor azonban mindig jön egy versenyezni vágyó úriember, aki a kocsi sportos kinézete alapján kihívásnak vesz minden mozdulatot vagy előzést, szerencsére akár az ilyen kihívásoknak is meg lehetne felelni. A sportos jelző azonban csak az autó formájára jellemző, a menettulajdonságai minden téren ellentmondanak ennek, tehát marad a hajókázás. A futómü ugyanis erre van belőve, és be kell valljam kellemes érzés ugyanazon a roncs úton 70-nel végigmenni minden zökkenés és zaj nélkül, ahol a Zafira OPC 50-nél például már ütött. A siklás tehát jó, és a tempósabb kanyarvételekkel is csak az a gond, hogy mindez nagyobb oldaldőléssel párosul. Emellett kicsúsztam az ülésből, és alig tudtam tartani magam, de bekanyarodott, tehát azért vannak biztonsági tartalékai a futómünek.

Kéne a tolatóradar

Ezt tudom írni a fékre is, ami szintén nagy előredőlést vált ki, ha végállás kapcsolóként használom, de a fékerővel semmi gond. Az adagolhatósága is jó, igazából csak az zavart, hogy kicsit puha. Éppen úgy, mint a kuplung, amelyen érződik, hogy nőkre hangolták, finom járású és egy icipicit elmosódott fogáspontú. Ehhez jön még, hogy a váltókar a már említett baromi hosszú úton jár, vagyis jobb nem elsietni a váltásokat, ráérünk. A kar megvezetése egyébként jobb, mint a többi Peugeotban, tehát itt is van előrelépés, csak kicsi. A kormányra sem tudok túl sok rosszat mondani, ugyanis azoknál a tempóknál, amit az autó tud, tökéletes. Bár városban szintén kicsit túl könnyü, de a sebességfüggő szervo miatt nagyobb tempónál bekeményít, és úgy már jó. A városi könnyedség elsősorban manőverezésre jó, azonban ilyenkor jön a gond, hogy az autó fara nehezen látható, érezhető. Szerintem megéri a 80 ezres tolatóradart megvenni a kocsiba, mert ilyenkor kevesebb idegességgel túl lehetünk a nagyvárosi parkolási müveleteken. A tükrök egyébként nagyon jó segítséget nyújtanak a normál közlekedéshez és sávváltásokhoz, de a tolatásnál nem látnak ők sem a legömbölyítések mögé.

Menyivel megyünk? Nem létezik!

A parkoláskor egyébként az is gondot jelent, hogy a 307-es duci orrából sem lehet látni egy hangyányit sem, de ezt gyorsan megszoktam, és szerencsére mindig eltaláltam mit lehet, és mit nem. Viszont azt tudomásul kellett vennem, hogy 150 felett nem nagyon szeret gyorsulni az SW. Az 1.6-os ugyan nagyon nehezen kiköhögte még a 190-et is, de ehhez már türelem kell, meg szétnyúzási hajlam. Mindenesetre a 150-160-at elég szépen tartja a kicsike, ekkor még valami gyorsítási hajlamot is mutat. Természetesen ezt az egészet ilyenkor is egy viszonylag halk siklásnak éli meg az ember, ezért nincs sebességérzet a kocsiban. Bár ez valóban jó, de egyben veszélyes is, ugyanis idővel hajlamos a vezető megszokni a dolgot, és beleszalad egy-két olyan dologba is gyorsabban, amibe elvileg nem annyival szeretett volna. A hirtelen reakciók ráadásul ilyenkor elég rendesen megrángatják a kocsit, tehát akár kitöréssel is lehet számolni. Mindez azonban ilyenkor is jól uralható, de nem lenne rossz egy ESP.

Ez azonban sajnos csak a nagyobb 110 LE-s HDi-hez jár, esetünkben 170 ezer forintos extra. Amúgy pedig az autóban minden benne van amire vágytam, talán még a fedélzeti computer hiányzott, ami csak az eggyel magasabb Premium felszereltséghez jár. Az autó egyébként hiába a full fapad verziója volt a 307 SW-nek, hiszen ezt nem lehetett észre venni, annyi extra van alapban. A felszereltségben ugyanis már benne van a biztonságról gondoskodó hat légzsák, blokkolásgátló, vészfékrásegítő, pirotechnikai övek, a lopást pedig léptetőkódos indításgátló próbálja szériában meggátolni. Természetesen a többi ötletes dolog, mint az asztalka, vagy ülés alatti fiók is széria, tesztautónkban azonban volt a Premium felszereltségi szintre jellemző extrákból is, amiket természetesen csak felárért lehet megkapni. Ezek közé tartozott a 95 ezerbe kerülő könnyüfémfelni garnitúra, és a plusz 50 ezerbe kerülő automata klíma. Ezen felül voltak olyan extrák, amelyeket minden modellben felárasak, vagyis a hátsó két ülésért mindig le kell perkálni plusz 150 ezret, és a hátsó sötétített ablakok is 20 rugóba kerülnek. A Presencebe egyébként még alapban jár a autórádió, amelyet 45 ezerért lehet CD-sre cseréltetni, a rengeteg elektromos kütyü, amelyek között azonban feláras a hátsó elektromos ablak.

Akciós vétel

Ezért a felszereltségért pedig így ahogy van 4,555 millió forintot kérnek a Peugeotnál, ami igen csekély egy ilyen jó autóért. Én mégsem ezt választanám, ugyanis a jobb felszereltsége, és az ugyanilyen erős, de takarékosabb motorja miatt nekem a 110 lovas HDi az etalon, amely akár literekkel is képes kevesebbet enni. Igaz, az drágább majdnem 800 ezerrel, de benne van az ESP 170 ezerért, a fedélzeti számítógép 35 ezerért, és a hátsó elektromos ablak 50 ezerért. Így pedig a különbség már lényegesen kisebb, amin már érdemes elgondolkodni A HDi ráadásul sokkal jobban vizsgázik forgalomban, ugyanis nagy nyomatéka miatt rugalmasabb, mint 1.6-os benzines társa. Ennek ellenére senkit sem karok elriasztani a benzinestől, hiszen ez sem rossz, csak meg kell gondolni, hogy mennyit fogja használni az autót, megéri-e finanszírozni a benzines 10 liter körüli fogyasztását, ha a dízel körülbelül 2-3 literrel kevesebbel beéri.